Ezúttal egy valamivel hosszabb, szám szerint 4000 szavas művel jöttem vissza hozzátok. Szintén Draco és Harry a főszereplő. Mindkettejük szemszögéből íródott a mű. Tömören a tartalma: Harry rendkívül ritka fétisben szenved. Teljesen rá van kattanva az egyes hajtípusokra, és szerencsétlenségére, vagy épp szerencséjére Draco szőke tincsei is megtetszik neki.
Remélem tetszeni fog a mű, hagyjatok kommentet odalent, hogy miért tetszett, vagy épp miért utáltátok a művet.
Köszönöm,
Sheraphine
Kíváncsi vagy egy óriási titkomra? Igen? Eddig még senkinek se mondtam ezt el. Te vagy az első, aki olvassa. De tényleg senki se tud róla. Még Hermione és Ron se tudják. Már épp itt az ideje, hogy elmondjam valakinek. Nekem hajfétisem van.
Rengeteg barátommal csak azért vagyok jóban, mert eleinte érdekesnek találtam a hajfürtjeiket. Ott vannak például a Weasley-k, az ő fürtjeik voltak a legérdekesebbek. Azok a vörös fürtök, olyan szörnyen érdekesek voltak. Mint a tűz, maga a szenvedély.
Na és ott van Granger. Igen, oh, azok a tincsek, olyan rengeteg, olyan féktelen, mint a vad őszi éjjel. Teljesen odavagyok értük, ezekből sosem lesz elegem.
Changről még nem is beszéltem, amikor a DS edzéséken figyeltem őt. Már akkor feltűnt, hogy milyen lágy esése van a hajának. Istenem, mikor karácsonykor megcsókoltam, titkon beletúrtam a hajába, s azonnal megállapítottam, hogy milyen selymes az. Nem tudom, hogy milyen lehet az a sampon amit használ, de nagyon hasonlít az én Sunsilkemre. Gondolom valami kínai gyártmány.
Van egy dobozom az ágyam alatt, erről persze senki nem tud, illetve idáig nem tudott. Gondolom sejtitek, hogy mit tárolok benne. Hajszálakat! Még elsőben szereztem Rontól pár tincset, s bele is tettem a dobozomba. Hermionétól harmadikban sikerült szereznem, és az is ment az ágy alá. Ötödikben szerencsére tudtam szerezni Chótól is, de egy még hiányzik! A szőke tincs! Igaz már megtaláltam a megfelelő személyt, akitől vehetnék egy kis hajszálat, de pechemre ő pont az ellenségem, és nem nézné jó szemmel, ha kitépném akár egy szál haját is, hiszen a legféltettebb kincse az ő hajkoronája. Ezen persze nem is csodálkozom, hiszen ennél selymesebb, és fényesebb haja senkinek sem lehet.
Igen, Draco Malfoyról van szó, arról a pökhendi mardekáros fiúról, aki megkeseríti az életemet nap, mint nap, és erre még a haja is megfog. Kész őrület! De megfogadtam, hogy megszerzem magamnak, és ez így is lesz.
Az a baj, hogy már százszor, sőt ezerszer megpróbáltam szerezni pár szálat a fejéről, de sosem sikerült. Valami, vagy valaki mindig megzavart. Egyszer például maga Piton szólt közbe. Ha kíváncsiak vagytok a sztorira, akkor elmesélhetem. Akarjátok? Igen? Nos, akkor itt is van a történet:
Ez az egész bájitaltanon történt. Szerencsémre idejében leértem a terembe, így sikerült helyet foglalnom Malfoy mögött, azzal a reménnyel, hogy így majd tudok szerezni egy kisebb tincset tőle. Éppen nyúltam Draco felé. Már éreztem a siker édes illatát, szinte már az ujjaim közt fogtam a selymes hajat, és akkor:
BUMMM!
Kivágódott az ajtó, és berontott rajta Piton professzor. Nem voltam felkészülve erre, így ijedten rántottam vissza a kezem, és az első próbálkozásom teljes kudarcot mondott.
A második próbálkozásom sokkal kellemetlenebbre sikerült. Rápillantottam Pitonra, aki épp Neville-lel volt elfoglalva a sarokban, így könnyen megszerezhettem volna Draco haját. Kihasználva ezt a helyzetet kezemet ismét felemeltem, hogy közelítsek a tincsek felé. Nem tartom magam valami szerencsésnek, mivel Piton pont ezt a pillanatot választotta, hogy rám nézzen.
- Mr. Potter mit óhajt Mr. Malfoytól? – szólt hozzám a professzor, mire én a gondolataimban már porrá átkoztam a világ legfájdalmasabb varázslataival. Kezeimet ismét az asztalra helyeztem, de nem csak Piton pillantásai miatt, hanem az osztály, és az én szőke hercegem fürkésző tekintete miatt is.
Ennyi elég is lesz ebből a kínos esetből. Sejtem, hogy feltűnt már nektek, hogy mennyire nem vagyok ügyes ehhez a feladathoz. Mit is gondoltam? Meg tudom szerezni egy olyan ember haját, aki még a hátam közepére sem kíván? Ugyan Harry, jobb lesz, ha felnősz, már nem vagy gyerek, hogy higyj a mesékben.
Szerencsémre mégis sikerült! Én a nagy Harry Potter, aki túlélte a gyilkos átkot, és egyéb marhaságot, megszereztem Draco Malfoy hajtincsét. Istenem még most sem hiszem el, hogy megvan, de itt van. Ott lapul a dobozomban, és szerencsére ott is marad egy darabig, illetve jó hosszú ideig. Ha már megvan, akkor nem engedem ki a kezeim közül semmiképp.
A sikeres begyűjtés az egyik kviddics meccsen történt, mikor a Mardekár ellen játszottunk. Szokás szerint mi vezettünk, az állás pedig kilencven-harminc volt, ha jól emlékszem, de már nem biztos, mivel nem nagyon a játékra koncentráltam. A szőkeség a pálya felett körözött, tekintetével a csapatot és a cikeszt keresgélve.
Elvigyorodtam azon a gondolatomon, hogy azért nem találja meg sosem az aranylabdát, mert nem lát ki a nagy arca mögül.
Ekkor a mardekáros , mintha ágyúból lőtték volna ki, megindult felém. Jól eső hullám futott végig rajtam, amit én magam sem értettem. Később persze rájöttem, hogy csak a hajkoronája miatt kapott el ez a kisgyermekre jellemző izgalom.
Természetesen rájöttem, hogy miért is halad ilyen nagy sebességgel felém. Az apró labda itt keringett a fejem körül, és csináltam egy kisebb mutatványt, majd megindultam a cikesz felé, ami eközben elindult a pálya másik felébe.
Még a meccs kezdete előtt megfogadtam, hogy a mai napon szerzek legalább egy hajszálat az én szőke hercegemtől, így lassítottam a tempómon. Elvégre nem kell elsietni a dolgokat. Malfoy nem így volt ezzel, hiszen rögtön felzárkózott mellém, hogy tegyen rám pár csípős megjegyzést.
- Na, mi az Hernyó Polker négy szemed van, mégsem látsz? – kacagta gúnyosan a mardekáros.
- Nézd csak Malfoy, ott van a cikesz – mutattam jobbra, mire a kis butus rögtön odafordította a fejét, így én gyors a hajához nyúltam, mielőtt elrepülhetett volna, s megragadtam a haját, majd kitéptem egy tincset belőle.
A szöszi felszisszent, s mérgesen felém fordult:
- Ezért még számolunk Hernyó – mordult rám, de én nem törődtem vele, csak néztem, ahogy az aranylabda felé tart. Végre megszereztem, amire már oly régóta áhítozom. Nem akartam többé a cikeszre figyelni, de hogy a többieknek ez ne tűnjön fel, én is a nyomába eredtem. Mondanom sem kell, hogy engedtem Malfoynak, hogy elkapja a kis aranyost, hadd legyen neki is egyszer gyereknap.
Mikor vége lett a meccsnek, én rögtön a szobámba mentem a szeretett gyűjteményemhez. Magamban jót mosolyogtam rajta, hogy még ide is hallani a mardekárosok ünneplését. Elvégre, most volt is miért, hiszen végre legyőzték a Griffendélt, így ők lehetnek talán a kupagyőztesek.
***SZEMSZÖGVÁLTÁS***
Örülnöm kellene, de ehelyett nagyon ideges vagyok. A gyomrom öklömnyire zsugorodott a dühtől. Nem bírom, annyi kérdésem lenne. Miért nem kapta el a cikeszt? Miért tépett ki hajszálakat a csodálatos hajkoronámból? És miért segített abban, hogy elkapjam a cikeszt? Felmegyek hozzá, egyszerűen nem bírom. Fel kell mennem hozzá! Nem nyugszom, amíg nem kapok a kérdéseimre válaszokat.
Lassan lépdelek a Griffendél-torony felé. Nem tudom, hogy mit mondjak neki, de még azt sem, hogy igazából hol lehet. Még az is megeshet, hogy nem is itt van. Mindegy! Most az a lényeg, hogy minél előbb válaszoljon! Még azt se nagyon tudom, hogy hol is van a griffendélesek klubhelyisége. Mindegy, majd leszólítok egy elsőst, ő biztos el fog vezetni Harryhez.
Mikor ezeket kigondolom, megpillantok egy fiatal griffendélest, s rögtön megindulok utána. „Remélem a klubhelyiségbe mész!” – gondoltam magamban, majd a fiú elé állok.
- Hé – kiabálok rá a kisgyerekre. – Ne haragudj, de fontos elintézni valóm van az egyik háztársaddal, és nem tudom, hogy merre van a házatok. Meg tudod mutatni?
- Persze – felelte a fiú, majd intett a fejével, hogy kövessem. Utána megyek, de kicsit gyanakszom, hiszen úgy tudtam, hogy felfelé kell menni a griffendélesekhez, és mi most egy titkos átjárón át lefelé megyünk. Csak tudja, hogy hol szokott aludni, elvégre már vagy fél éve ide jár.
Aha! Tudja, hogy hol alszik, mivel kiérünk egy folyosóra, de megint bevezet egy átjáróba. Ezután egy teljesen üres folyosóra tévedünk. Ha most nem egy elsős állna előttem, hanem mondjuk egy Crak típusú fiú, akkor már biztosan kivert volna a víz. Bemegyünk egy ajtón, majd kiérünk a lépcsőkhöz, ahol megindul lefelé, és kiérünk a hatodikra, bár ebben nem vagyok most biztos. Lenézek a mélybe, majd rögtön visszahúzom magam, mert rájövök, hogy tériszonyom van.
Nekiütközöm valaminek, ezért odafordítom fejem. A gyerek megállt egy portré előtt. Ez lehet a bejárat, így várom, hogy végre elmondja a jelszót. Miután nem mond semmit, lenézek rá, és látom a szemében az ijedtséget. Biztos amiatt lehet, hogy nekimentem. Bocsánatot kellene kérnem,hiszen lehet, hogy azt hiszi, hogy bántani akarom.
- Ne haragudj, hogy neked mentem, véletlen volt. Sajnálom – mondom, mire az bólint és kimondja a jelszót. A lány bemegy, majd felnéz rám:
- Kell még segítenem, vagy innen már boldogulsz? – kérdezi
- Még azt megmutathatod, hogy melyik Harry szobája, utána elmehetsz – felelem, mire ő bólint, és elindul fel az emeletre. Követem, amíg meg nem áll egy ajtó előtt.
- Ez az ő szobája – mondja, majd elköszön tőlem, aztán elmegy a dolgára.
Mikor elment, körülnéztem, s láttam, hogy az egész helyiségben vörös-arany volt az uralkodó szín. Szinte mindenen jelen volt Griffendél címere: a függönyön, a díszpárnákon, a kandallón, mely felett természetesen egy nagy festmény állt, amin Godrik címere volt látható.
A kandalló mellett egy kisebb bemélyedés volt, melyben oda voltak készítve a fahasábok. Előtte egy kis asztal állt - tele megpakolva könyvekkel - melyet egy kanapé és két fotel zárt közre, szintén vörös színben. A kandalló melletti sarokban egy sakkasztal állt két székkel.
Mivel én fentről néztem az egészet, alattam ott állt két könyvespolc, melynek a tetején is könyvhalmazok sorakoztak. A polcok mellett két puff volt, s mögöttük egy faliszőnyeg lógott.
Felnéztem Potter ajtajára, majd halkan felsóhajtottam, és hangosan bekopogtam. Nem tartott sok ideig, majd mocorgást hallottam bentről. Nyílt az ajtó, s egy nagyon kómás Harry nézett ki rajta.
***SZEMSZÖGVÁLTÁS***
- Malfoy?! – nézek rá meglepett fejjel. – Mit keresel te itt?
- Válaszolhatnál pár kérdésemre, Potter – mondja a szokásos malfoyos hanglejtésével, majd szó nélkül félretol az ajtóból, és bemegy a szobámba. Hogy képzeli ezt? Ekkora pofátlanságot! Mindegy, végül bemegyek utána, és becsukom a bejáratot.
- Mit szeretnél tudni? – kérdezem tőle fölényesen, mivel eszembe jut, hogy milyen kincset szereztem meg. Milyen jó, hogy nincsen valami látható helyen, most aztán magyarázkodhatnék a hajak miatt, bár, ahogy sejtem pont emiatt jött, így biztos vagyok benne, hogy így is lesz mit megindokolnom.
- Miért téptél ki egy tincset a hajamból, miért hagytál nyerni, és mire kell a hajam? – zúdítja rám a kérdéseit, és minden szavával közelebb jön hozzám. Egy pillanatra elgondolkozom, hogy mit válaszoljak, de semmi olyan nem jut eszembe, amivel kielégíteném a szőkét, és nem buktatnám le a titkomat.
Hatalmasat sóhajtok, majd kikerülöm a mardekárost, s odalépdelek az ágyamhoz, és előhúzom alóla a legféltettebb kincseimet rejtő dobozt. Végigsimítok fa tetején, s az egykor büszkén álló tölgy erei jól kivehetőek a festés alatt. Gyönyörű sötét színe magával ragad, ahogy a fény rávilágít, és meg-megcsillan, ahogy felállok vele.
Odafordulok Dracóhoz, miközben kinyitom a ládikámat. Nézem az arcát, ahogy kiül rá a csodálkozás, majd a zavarodottság. Erre biztosan ő sem gondolt, hogy Harry Potter hajakat tárol az ágya alatt. Most biztos arra gondol, hogy valami baja lehet a fejemnek, és orvosi segítségre lenne szükségem, de ez nem így van. Nincs semmi bajom!
- Szóval erre kellett a hajam, de – mondta, majd kis szünet után folytatta. – azt még mindig nem értem, hogy miért hagytad, hogy megnyerjem a meccset, ez nem vall rád Potter!
- És vajon honnan tudja ezt egy olyan ember, aki nem is ismer? Honnan tudnád te azt, hogy mi jellemző rám, és mi nem? – kérdezem, hogy ezzel is tereljem a mások szerinti „betegségemről” a témát.
- Ez most teljesen mindegy, inkább arra válaszolj, hogy miért engedted, hogy én nyerjek? – érdeklődött a szöszi, miközben keresztbe fonta karjait és vádlón tekintett rám. Most úgy csinál, mintha én tehetnék róla, hogy lázba hoz a haja. De hát istenem, mit csinálhatnék, ha egyszer annyira gyönyörű, ahogy a szőke haja meglibben a szélben, ahogy rásüt egy napsugár, amitől olyan gyönyörűen csillog, mint a Hold.
Bár, ez most teljesen mindegy, mert nem ide kapcsolódik, de jobb, ha tudjátok. Gondolatmenetemből Draco zökkentett ki, ahogy kivette kezemből a ládikómat. Mit akar azzal? Halk sóhaj hagyja el ajkaimat, majd felnézek Malfoy ezüstös szemeibe. Most, hogy így jobban megnézem, nem csak a haja csodás, de a szeme is káprázatos.
Tulajdonképpen elég vonzó lenne, csak sajnos a modora nem a legkedvesebb, így ez taszítja az embert tőle.
Ettől eltekintve persze az egész fiú gyönyörű, ahogy az ingje alól kidomborodik az izma, ami a kviddicsezéstől van, és arról a mosolyról se feledkezzünk meg, amit csak akkor láthatunk, ha tényleg igazán boldog. Természetesen ez ritkán esik meg, hiszen sosem nevet úgy igazán, ha valaki figyeli. Nekem szerencsém volt, hogy láthattam azt a pillanatot, mert Draco olyan káprázatos volt, akárcsak egy szőke herceg a kedvenc mesémből. De azt hiszem, hogy jobban örülnék neki, ha hercegnő lenne, és megmenthetném a sárkánytól.
Különös, hogy a nevének a jelentése is sárkány. Még az is lehet, hogy megtörténik a mese, csak éppen magától kell megmentem. Halványan elvigyorodok erre a gondolatra. Lehetnék én a Hős, aki megmenti szegény bajba jutott királyfit, és az apja cserébe odaadja a kezét, s fél vagyonát. Nem is olyan rossz…
- Tudod Draco, - kezdek neki, s kíváncsi vagyok, hogy erre mit fog lépni a mardekáros. – Már régóta figyellek, és feltűnt, hogy bajban vagy. Psszt! Ne mondj semmit! – csúsztatom rá az ujjam ajkaira. – Talán nem hiszel nekem, de én úgy látom, hogy a saját magad rabja vagy, és a benned lakozó sárkány nem hagyja, hogy kiszabadulj, de én segítek! Megmentelek, és elviszlek egy olyan helyre, ahol senki sem bánthat.
Szerencsétlen kis szőkeségem nem tudja, hogy mit mondjon, és így olyan aranyos. Lassan rácsúsztatom kezemet a tarkójára, majd odavonom magamhoz, és lágyan megpuszilom a száját. Nem húzódik el, így felbátorodom, és lágyan csókolni kezdem. Nem fogom magamhoz erősen, hogyha akar, akkor el tudjon menni.
Jobb kezemmel a tarkóját simogatom, s néha végigszántok ujjaimmal a haján, míg másik kezemmel birtokba veszem a derekát, ami meglátásom szerint tetszik neki, mivel átkarolja a nyakamat, s közelebb bújik hozzám. Pillanatok alatt elfelejtek mindent, hogy az ellenségem, és lehet, csak kihasználja az alkalmat. Elkezdek vele az ágyamhoz hátrálni. Valamiért úgy érzem, hogy meg kell tennem, s nem csak azért, mert beindultam arra, ahogy próbálja átvenni tőlem az irányítást a csókban, – persze sikertelenül – és nem is azért, mert már rég nem dugtam meg senkit, és kezd hiányom lenni. Nem, ez valami más, valami belső késztetés arra, hogy ezt kell tennem.
Lenyomom az ágyra, s végigcsókolok a nyakán, miközben ujjaim az ingjének gombjaira vándorolnak. Elkezdem levenni róla a ruhadarabot, és végignyalok a hófehér izmos mellkasán. Apró száját kéjes nyögés hagyja el, így folytatom, amit elkezdtem. Ajkaim közé veszem jobb, majd bal mellbimbóját, s addig szopogatom, amíg meg nem keménykedik neki.
Halkan nyöszörög alattam a kis drága, s átkarolja nyakam, majd ujjait a hajam közé fúrja és megmarkolja a fekete szálakat. Elmosolyodom, miközben lassan kigombolom nadrágját, s lehúzom a sliccét. Lerántom róla a gatyát, miközben gyengéden végigsimítok mellkasán.
***SZEMSZÖGVÁLTÁS***
Harry lágyan végighúzza orrát az arcomon, mire jólesően felnyögök. Eszméletlen, amit ez a pasi művel velem, hiszen már attól gondolattól, hogy meddig fog ténykedni rajtam, elélvezek. Kezeivel végigsimít az alsónadrágom szélén, majd megfogja s leveszi rólam.
Felnézek rá, és a smaragdzöld szemeiben látom a gyönyört. Egyik kezemmel megfogom arcát, s odafordítom felém.
- Tegyél magadévá, Harry – kérlelem, amitől jobban beindul, s rögtön fenekemnek esik, és tágítani kezd. Hosszú, karcsú ujját felnyomja nyílásomba, majd mozgatni kezdi. Testem megvonaglik az érzés hatására, s kezem lehullik az ágyra. Látom, ahogy elvigyorodik a Kis Túlélő, és a következő ujját is belém helyezi.
Mikor kellően tágnak vél, teljes súlyával rám nehézkedik, és kóstolgatni kezdi az ajkaim, majd elmélyíti csókunkat. Lecsukom szemeim, és átkarolom a nyakát, s mikor elhúzódik tőlem megszólal:
- Készülj Malfoy, mert életed legjobb dugásában lesz részed, és sosem fogod elfelejteni – mondja azzal a szexi rekedt hangjával. Megborzongok szavai hallatán, és felnézek gyönyörű szemeibe.
- Már most életem legjobb együttléte ez… - suttogom lágyan és hangos nyögés hagyja el számat, mikor belém csúszik farkával. Elvigyorodik, és lassan mozogni kezd bennem, majd fokozatosan növeli a tempóját.
Harry lassan a kezemhez nyúl, s a szájához emeli. Csak nézem, és nem tudom, hogy mire készülhet, ami még jobban feltüzel. Szétnyitja ajkait, majd mutatóujjam a szájába veszi, s nyelvével lágyan simogatja azt. Kéjesen felnyögök, és testem megvonaglik, ahogy lök rajtam egy nagyot. Gyengéden szopogatja az ujjaim, majd elengedi kezemet, s felemeli csípőm, azután mélyre hatol bennem. Felordítok az élvezettől, és megragadom a lepedőt. Ökölbe szorítom kezem az ágyneműn, s hátrahajtom a fejemet.
Potter hatalmasakat lök rajtam, miközben farkamhoz nyúl, és elkezdi kiverni. Hangos sikoly hagyja el ajkaim, s szemeim kidüllednek az élvezettől. Egyre begyorsít, s érzem, hogy már közel a vég, és el fogok élvezni.
Valószínűleg észrevette rajtam, így belassít, hogy majd erősen és mélyen belém mehessen. Megvonaglok az élvezettől, s hátra hajtom fejemet, mire a griffendéles elkezdi csókolgatni nyakamat. Lágyan harapdál, majd puszikat hint a sértett bőrömre.
- Jól vésd az eszedbe ezt a pillanatot, Malfoy – súgja fülembe, mire gerincemen végigfut a hideg.
Megállapítottam, hogy iszonyatosan érzéki hangja van Potternek, mikor a csúcs közelében jár. Nagyot lök rajtam, így egyszerre megyünk el. Csodálatos érzés tör rám, mikor belém ömlik spermája. Kicsusszan belőlem, majd mellém zuhan. Pár percig csendesen zihálunk egymás mellett, majd megnyugszunk, s egy idő múlva, az egyenletes lélegzetvételünk hallatszik csak.
***SZEMSZÖGVÁLTÁS***
Csendesen fekszünk az ágyamban, mikor pár perccel később meghallom Draco halk szuszogását. Felnézek rá, s meglepetés ül ki arcomra attól, amit látok, hiszen most, hogy a szöszi arcán nincs ott az a jól megszokott gúnyos mosoly, olyan más.
Úgy néz ki, mint egy angyal.
Ahogy csodás szőke haja keretezi sima arcát, s ettől olyan elragadó, olyan gyönyörű, ahogy nyugodtan alszik, mint senki más. Lassan felemelem kezem, s gyengéden végigsimítok arcán, mire a mardekáros halványan elmosolyodik. Megdobban szívem, mikor meglátom felfelé gördülni ajkait,. A hasára csúsztatom a kezem, majd mély álomra hajtom fejemet.
Ekkor még nem is sejtettem, hogy minden megváltozik köztem, és Draco között.
Köszönöm szépen a figyelmet, hamarosan egy újabb rövidebb művel jelentkezem!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése